A mai nap megszokott volt, bár egyes embereknek az egojuk még mindig a csillagos égben van, de hát mit lehet tenni egyszer majd csak a földre hullanak és baromi nagyot koppannak. Ami jó hír, hogy kezdek felnőni és már csak röhögni tudok az ilyen embereken.

Viszont ami pozitív: olvastam ma egy cikket, az egyik újságban, hogy az anyukák szülés utáni súlygyarapodása és a testük megváltozása milyen célt szolgál. Azt üzeni, hogy hagyjanak minket, ne molesztáljanak. Hát ez nagyszerű. Épp a minap gondolkodtam rajta, hogy mennyire nincs most kedvem szórakozni menni. És tény, hogy ezért nem megyek, most első sorban anya vagyok és csak aztán nő. Persze lehet a kettőt együtt, de még erre nem vagyok kész.

Sajnos Balázs tegnap óta elég beteges, köhög,tüsszög, ezért a tegnapi programjainkat mind lefújtuk Picurral. Pedig jó lett volna menni Békejelre, de pocsék idő volt.

Reggel nagy ötletem támadt. Már rég vettük igénybe Ivett gyerekpásztor szolgáltatását. Így elmehettünk végre Kicsimmel kettesbe kínaiba kajálni, autóztunk egyet, beszélgettünk. Haza érve majdnem filmet is néztünk, de inkább Honfoglalóztunk egyet közösen, hármasba. Babu is aktívan közreműködött. Igazi kis zseni.:)

A mai nap úgy éreztem, hogy lassan, de biztosan megtanulom értékelni a nap örömeit és nem másokkal foglalkozni. Három célom van: jó feleség, jó anya és jó ember szeretnék lenni. Nem hős akarok lenni, nem akarok kimagaslani, csak kicsit jobb lenni, mint az átlag, feltűnés nélkül, egyszerűen, boldogan.

Hát igen, igen ezt is megéltük. Elkezdtem. Ez a hétvége több szempontból is érdekes és más volt, mint az eddig megszokottak. Az első olyan hétvégénk volt Picurral és Babuval amikor itthon voltunk csak hármasban és be kell vallanom egész jól sikerült. Aki ismer nagyon jól tudja, hogy én Dorozsma nélkül egy hétnél tovább nem bírom ki, de most megerőltettem magam és nem bántam meg. Végre kipihenten és vidáman kezdem a jövő hetet.

Másrészt ez a blog írás. Hát mit ne mondjak távol állnak tőlem az ilyen dolgok. Számomra túl kitárulkozó. Én nagyon jól elvagyok a kisvilágomba, meg ugye itt van Balázs baba aki kissé el lett kényeztetve, a kiságyat köszönő viszonyból sem ismeri, így nem túl sok időm marad ilyenekre. Meg hát nem nagyon vagyok biztos abban, hogy valakit érdekel az én kis életem.

Na azért leírom hátha valaki mégis megszán és elolvassa, mondjuk szerintem egyedül Reni lesz olyan kedves, hogy ránéz.:)

Ma reggel 10 körül kómásan kikászálódtam az ágyból, Tibi akkorra már rég fent volt és Babuval játszott. Aztán a szokásos jaj, de aludnék még hangulat, majd gyors öltözés, aztán főzés, mosogatás,pakolás. 4 óra körül indultunk anyáékhoz( csak kis időre). 7re befejeztük a nagy családlátogatást hála az égnek ennyi pont elég volt. 8 után átjöttek Zsoltiék egész jó volt, de már iszonyú fáradt voltam tehát már szinte elaludtam a dohányzóasztalon. Legalább Balázs aludt... Vagyis ameddig itt voltak. Most nem rég felkelt, de Apu hősiesen visszaaltatta. És most csend honol a lakásba... Valameddig.

Ezt kihasználva mára búcsúzok, és aludni térek.