A mai nap megszokott volt, bár egyes embereknek az egojuk még mindig a csillagos égben van, de hát mit lehet tenni egyszer majd csak a földre hullanak és baromi nagyot koppannak. Ami jó hír, hogy kezdek felnőni és már csak röhögni tudok az ilyen embereken.

Viszont ami pozitív: olvastam ma egy cikket, az egyik újságban, hogy az anyukák szülés utáni súlygyarapodása és a testük megváltozása milyen célt szolgál. Azt üzeni, hogy hagyjanak minket, ne molesztáljanak. Hát ez nagyszerű. Épp a minap gondolkodtam rajta, hogy mennyire nincs most kedvem szórakozni menni. És tény, hogy ezért nem megyek, most első sorban anya vagyok és csak aztán nő. Persze lehet a kettőt együtt, de még erre nem vagyok kész.

Sajnos Balázs tegnap óta elég beteges, köhög,tüsszög, ezért a tegnapi programjainkat mind lefújtuk Picurral. Pedig jó lett volna menni Békejelre, de pocsék idő volt.

Reggel nagy ötletem támadt. Már rég vettük igénybe Ivett gyerekpásztor szolgáltatását. Így elmehettünk végre Kicsimmel kettesbe kínaiba kajálni, autóztunk egyet, beszélgettünk. Haza érve majdnem filmet is néztünk, de inkább Honfoglalóztunk egyet közösen, hármasba. Babu is aktívan közreműködött. Igazi kis zseni.:)

A mai nap úgy éreztem, hogy lassan, de biztosan megtanulom értékelni a nap örömeit és nem másokkal foglalkozni. Három célom van: jó feleség, jó anya és jó ember szeretnék lenni. Nem hős akarok lenni, nem akarok kimagaslani, csak kicsit jobb lenni, mint az átlag, feltűnés nélkül, egyszerűen, boldogan.