Hát igen, igen ezt is megéltük. Elkezdtem. Ez a hétvége több szempontból is érdekes és más volt, mint az eddig megszokottak. Az első olyan hétvégénk volt Picurral és Babuval amikor itthon voltunk csak hármasban és be kell vallanom egész jól sikerült. Aki ismer nagyon jól tudja, hogy én Dorozsma nélkül egy hétnél tovább nem bírom ki, de most megerőltettem magam és nem bántam meg. Végre kipihenten és vidáman kezdem a jövő hetet.

Másrészt ez a blog írás. Hát mit ne mondjak távol állnak tőlem az ilyen dolgok. Számomra túl kitárulkozó. Én nagyon jól elvagyok a kisvilágomba, meg ugye itt van Balázs baba aki kissé el lett kényeztetve, a kiságyat köszönő viszonyból sem ismeri, így nem túl sok időm marad ilyenekre. Meg hát nem nagyon vagyok biztos abban, hogy valakit érdekel az én kis életem.

Na azért leírom hátha valaki mégis megszán és elolvassa, mondjuk szerintem egyedül Reni lesz olyan kedves, hogy ránéz.:)

Ma reggel 10 körül kómásan kikászálódtam az ágyból, Tibi akkorra már rég fent volt és Babuval játszott. Aztán a szokásos jaj, de aludnék még hangulat, majd gyors öltözés, aztán főzés, mosogatás,pakolás. 4 óra körül indultunk anyáékhoz( csak kis időre). 7re befejeztük a nagy családlátogatást hála az égnek ennyi pont elég volt. 8 után átjöttek Zsoltiék egész jó volt, de már iszonyú fáradt voltam tehát már szinte elaludtam a dohányzóasztalon. Legalább Balázs aludt... Vagyis ameddig itt voltak. Most nem rég felkelt, de Apu hősiesen visszaaltatta. És most csend honol a lakásba... Valameddig.

Ezt kihasználva mára búcsúzok, és aludni térek.